És a szilveszterünk...

Angika kis ovistársa, Niké szülinapi buliján voltunk karácsony után (pontosan 27-én). Amúgy is jó viszonyban voltunk a szülőkkel, Évával és Rolanddal, de itt még jobban összebarátkoztunk. Végül úgy döntöttünk, hogy együtt szilveszterezünk, mert se Nekik, se nekünk nem volt programunk.

Nagyon jó kis buli volt. Tulajdonképpen nem történt semmi extrém, de a négy lány kiszínezte, mi meg közben jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Itt is aludtak nálunk mindannyian. Néhány fotó:

Másnap délután készültek haza, amikor Roland lazán kijelentette Vikinek, hogy elviszik Magukkal... na, nem erre számított, de Viki ennek nagyon örült... és akkor persze már Angi is. Innen nem lehetett már visszacsinálni, mert abból óriási balhé lett volna a lányok részéről. Így gyors pakolás, és Éváék megnyerték Őket még aznap estére (mi meg addig eltakarítottuk a romokat). Még jó, hogy 5 percre laknak. :-)

A mi karácsonyunk

A karácsonyra való készülődés ezúttal is egy őrület volt. Csak a három tortával (a három helyszínre egye-egy, ugye) egy napot dolgoztam, aztán igazából senki nem értékelte (meg is fogadtam, hogy itt befejeztem: ezután sehová semmit nem fogok vinni, aki tartja a bulit, majd süt, ahogy én is megteszem. A legrosszabbul az esett, hogy pont olyan ember vigyorgott kárörvendőn - mikor azt hitte nem látom -, hogy rosszul esett, hogy még meg sem kóstolják, akinek a süteményéből én még az életben nem ettem... merthogy nem süt. Na mindegy, nem lényeg.).

Pedig isteni finom narancstortákat készítettem, aki egyáltalán megkóstolta, annak mindenkinek ízlett. Amúgy is karácsony előtt kaptam egy kedves ismerősünktől a receptet, és pont azért kértem el, mert nagyon finom. Így nézett ki a három torta:

Karácsonyi narancs torták

Szokás szerint három helyszínen zajlott a karácsony:

Szenteste itthon voltunk, itt volt nálunk András édesanyja (anyósom, de nagyon utálom ezt a szót használni). Csendesen, békésen telt az este. Másnap az én anyukámnál és tesóméknál voltunk, majd a következő napon András apukájáéknál.

Bár néha már nagyon vágynánk egy nyugodt karácsonyra, amikor nem kell rohangálni minden felé, de ilyenkor arra gondolunk, hogy ha már az eljön, akkor vissza fogjuk sírni a mostaniakat... mert az azt jelenti, hogy akkor a szüleink már nincsenek - szóval inkább rohangálunk végig.

A mi ünnepünk összefoglalva néhány képben:

Képeslapok

Elkezdtem mutogatni a képeslapokat - én naív - egyesével. Mostanra rájöttem, hogy így sosem érek a végére... no nem azért, mert annyit alkottam mostanában, hanem azért, mert még a tavalyi pedagógusnapon az óvónéniknek készített lapokkal sem jutottam oda, hogy feltöltsem. :-) Pedig lassan már újra itt lesz. :-)

Úgyhogy most beledobtam őket egy slideshow-ba, és megmutatom egyben. Leírás, egyebek sorry de nem lesznek hozzá darabonként, pár szóban globálisan: vannak még tavaly nyáriak, karácsonyiak, névnapiak is közöttük, és jó néhány leírását megtalálhatjátok a www.scrap-kreatura.hu oldalunkon. Sok esetben használtam copic markers filceket is, ezeket szintén találtok az említett oldalról nyíló webáruházunkba (magunk között szerintem fantasztikus eszköz, én imádom).

Akkor íme a kollekció:

Ja, és jövök majd a karácsonnyal is ám! Talán jövő karácsonyra... :-D A szilveszterről és az utána lévőkről már nem is beszélek... de azért igyekszek.

Szép estét és hétvégét kívánok, örülök, hogy erre jártál.

Itt van már a szép karácsony

Kedves Olvasóim!

Köszönöm, hogy benéztetek hozzám az év folyamán oly sokan még akkor is, ha elég hanyagul tudtam ebben az évben vezetni ezt a blogot.

Most már eljött az ünnepelés pihenés ideje - azért az alkotás nem lesz talonba téve, bár asszem csak a fotók gyűjtése erejéig lesz most is jelen a mindennapjaimban. Aztán januártól egy új év, új élet kezdődik, hátha sokkal többet fogok tudni alkotni - merthogy a remény hal meg utoljára, ahogy anyukám szokta mondani. :-)

Kívánom Nektek nagyon boldog karácsonyt, és teljesüljön minden vágyatok a következő évben, amit szeretnétek - de legalábbis legyen sokkal jobb, mint az idei, azt hiszem ez már elég. :-)

Szép ünnepeket, családi együttléteket kívánok!

Képeslap 3.

Kellékek: maradék papírok, szalagok és masni, scrap-kreatúra pecsét, copic markers filcek

Felhasznált színek a Copic Ciao filcekből

Köszi, hogy benéztél!

Hatékony karácsonyi készülődést kívánok. :-)

Képeslap 2.

Egy következő képeslap, ez épp névnapra készült.

Kellékek: maradék papírok és gyöngytoll

Ovis karácsony

A héten megvolt az oviba a karácsonyi ünnepség is. :-)

Vikike csoportjában eredetileg úgy volt, hogy zárt lesz, azaz nem mehetnek szülők... aztán néhány szülő mégis ott volt, amit nem értek. Mint utóbb kiderült, azért nem akarták hogy legyenek szülők is, mert nem mindenki ért rá, és akiknek nem tudnak jönni a szülei, azok ne érezzék rosszul magukat. Aztán néhány szemfülesebb szülő mégis kiharcolta, hogy ott legyen. Ennek végülis az lett az eredménye, hogy így is sok-sok gyerek nem értette, hogy Neki miért nincs ott az anyukája, de így sok-sok szülő sem értette, hogy ha Ő akart és tudott volna, miért nem lehetett ott, szemben másokkal. :-(

Mivel én ott voltam az oviba - Angika csoportjában ugyanis nyitott volt a karácsony - gyakran átszaladtam Vikikéhez, és át is vittem többször Angiék csoportjába, hogy Ő is részesülhessen abból a hangulatból, ünneplésből.

Angikánál megint nagyon színvonalas volt minden, először a szülők mentek be, és vártuk a gyerekeket, akik kézen fogva jöttek be a csengőhangra. Olyan szépek voltak a kis ünneplős ruhájukba megilletődötten, ahogy a karácsonyfára és az alatta lévő ajándékokra rácsodálkoztak.

A fa és a sok-sok ajándék

Először azonban jött a műsor. :-) Szépen énekeltek, szerepeltek, olyan bájosak voltak. Aztán mindenki odavitte a családjának a kis ajándékát, egy Általuk készített kis angyalkát. (Úgy utálom, hogy olyan érzelgős vagyok, ilyenkor én már mindig bőgök...).

A csoport egy része műsor közben (Angika balra a legmagasabb...)

A műsor után kibonthatták az ajándékokat, és elkezdhettek a gyerekek is és a szülők is játszani. :-) Később aztán behozták a tortát is, amit ilyenkor szerveznek a csoportnak:

A torta (csak nem tudom miért forog el, mert vízszintes mikor még beillesztem...)

Ekkorra már átjött Viki is, Ő is benevezett a tortára - miután a csoportjából a dajkanéni azzal fogadott, hogy folyamatosan eszik, ugye nem lesz baj? Nem lett szerencsére.

A buli után hazahoztam mindkét lányt, itthon volt már az alvás, és a délutánt együtt töltöttük. Jó kis nap volt, örülök, hogy idén ott lehettünk (tavaly Angika pont beteg volt). Köszönjük a szervezést az óvó- és dajka néniknek!