Megint tánc

Az úgy volt, hogy Angika is és Vikike is állandóan táncol. Decemberben átfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha keresnék Nekik valahol valami táncot az úszás mellé. Na de milyen legyen, Angika igazából balettot szeretne, de az meg annyira nem az Ő alkatához való... RSG-re egyszer elvittem kisebb korában, de akkor még túl kicsi volt, és ahhoz is úgy érzem, hogy Ő túl nagy és erős. Kizárásos alapon maradt a magyar néptánc, bár őszintén szólva engem az valahogy nem hoz lázba.

Elkezdtem kutatni, hogy hol van a környéken, hová menjünk, főleg így év közben. Keresgélésem közben akadtam rá egy ovis társastánc előkészítő csoportra!!! Ahogy megláttam, azonnal tudtam, hogy magyar néptánc törölve ez a nyertes.

(Én világ életemben szerettem volna társastáncra járni, de valahogy soha nem volt partnerem hozzá. Szerintem az olyan jó, amikor egy pár összeszokva, ismerve a lépéseket szépen tud együtt táncolni... ráadásul közös programnak is óriási.)

Felvettem az egyesülettel a kapcsolatot, és január elején el is kezdtük mindkét lánnyal - közben elcsaltuk a barátainkat is, akiknek hasonló korú lányaik vannak. Mivel a félév vége január végére esett pont, így pont belecsöppentünk az évzáró fellépésbe. Első óra után azt mondta a tanár néni, hogy olyan ügyesek voltak a lányok, hogy meg is lepődött, ha így folytatják, Ők is mehetnek a fellépésre. Én még egy kicsit ezt korainak éreztem, de úgy voltam Vele, hogy ha a gyerekek ettől lelkesek, akkor miért ne?

Most vasárnap volt a nagy nap. Egy órával előbb oda kellett menni, mert főpróba volt, amin - egy darabig - ilyen fegyelmezetten ültek, mikor épp nem Ők voltak a színpadon:

A főpróba szünetében

Aztán jöttek sorban a számok. Összesen 40 szám volt, ebből a lányok 5 számban vettek részt. (Nagy élmény volt a többi korosztály táncát is látni, hiszen ha nagyobbak lesznek, akkor Ők is azokat fogják majd tanulni).
Első szám, amiben részt vettek, a kacsatánc volt. A lányok itt a jobb szélén vannak, elöl Viki Zillével, Mögöttük pedig Angi Nikével:

A következő egy körtánc volt, ez kicsit kaotikusan sikerült, elfelejtődött a koreográfia. De annyira édes, ahogy ezek a picik ilyesmikkel nem foglalkoznak, csinálják, élvezik és kész! (Ja, bár úgy tűnik, de Angi egy picit sem idősebb az átlag korosztálynál... csak méretre tűnik úgy...).

Ezután volt még egy szám, majd jött ez, amin már nem is kellett volna részt venniük, mert ezek már nehezebbek, és ugye Ők még csak pár órán voltak. De mivel Ők akarták, hagytuk, hadd menjenek.

És végül a zárótánc: Angika szerintem egész ügyes volt (kiszúrta, hogy szemben a terem végében Bea néni - a tanáruk - táncolja a koreográfiát, hogy súgjon :-))

A 40 szám után minden táncost felhívtak a színpadra, és emléklapot kaptak. itt éppen Angika vette át az Övét, olyan kis büszke volt. Vikiről sajnos nincs fotónk, pedig Ő is olyan édes volt, merthogy nem tudta hogy kell kezet fogni (lány gyerek révén ezt eddig nem nagyon gyakoroltuk Vele még, de most már muszáj lesz). Aztán, mikor lejött a papírral a kezében, közölte: "Anya, nézd, ezt azért kaptam, mert győztünk!" :-D

Győztünk! :-D

A program után minden családtag jött még hozzánk, mert megtartottuk a lányok névnapját is. Életemben először csináltam hidegtálat, de nagy sikere volt, úgyhogy nem utoljára. ;-)

És a szilveszterünk...

Angika kis ovistársa, Niké szülinapi buliján voltunk karácsony után (pontosan 27-én). Amúgy is jó viszonyban voltunk a szülőkkel, Évával és Rolanddal, de itt még jobban összebarátkoztunk. Végül úgy döntöttünk, hogy együtt szilveszterezünk, mert se Nekik, se nekünk nem volt programunk.

Nagyon jó kis buli volt. Tulajdonképpen nem történt semmi extrém, de a négy lány kiszínezte, mi meg közben jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Itt is aludtak nálunk mindannyian. Néhány fotó:

Másnap délután készültek haza, amikor Roland lazán kijelentette Vikinek, hogy elviszik Magukkal... na, nem erre számított, de Viki ennek nagyon örült... és akkor persze már Angi is. Innen nem lehetett már visszacsinálni, mert abból óriási balhé lett volna a lányok részéről. Így gyors pakolás, és Éváék megnyerték Őket még aznap estére (mi meg addig eltakarítottuk a romokat). Még jó, hogy 5 percre laknak. :-)

A mi karácsonyunk

A karácsonyra való készülődés ezúttal is egy őrület volt. Csak a három tortával (a három helyszínre egye-egy, ugye) egy napot dolgoztam, aztán igazából senki nem értékelte (meg is fogadtam, hogy itt befejeztem: ezután sehová semmit nem fogok vinni, aki tartja a bulit, majd süt, ahogy én is megteszem. A legrosszabbul az esett, hogy pont olyan ember vigyorgott kárörvendőn - mikor azt hitte nem látom -, hogy rosszul esett, hogy még meg sem kóstolják, akinek a süteményéből én még az életben nem ettem... merthogy nem süt. Na mindegy, nem lényeg.).

Pedig isteni finom narancstortákat készítettem, aki egyáltalán megkóstolta, annak mindenkinek ízlett. Amúgy is karácsony előtt kaptam egy kedves ismerősünktől a receptet, és pont azért kértem el, mert nagyon finom. Így nézett ki a három torta:

Karácsonyi narancs torták

Szokás szerint három helyszínen zajlott a karácsony:

Szenteste itthon voltunk, itt volt nálunk András édesanyja (anyósom, de nagyon utálom ezt a szót használni). Csendesen, békésen telt az este. Másnap az én anyukámnál és tesóméknál voltunk, majd a következő napon András apukájáéknál.

Bár néha már nagyon vágynánk egy nyugodt karácsonyra, amikor nem kell rohangálni minden felé, de ilyenkor arra gondolunk, hogy ha már az eljön, akkor vissza fogjuk sírni a mostaniakat... mert az azt jelenti, hogy akkor a szüleink már nincsenek - szóval inkább rohangálunk végig.

A mi ünnepünk összefoglalva néhány képben:

Itt van már a szép karácsony

Kedves Olvasóim!

Köszönöm, hogy benéztetek hozzám az év folyamán oly sokan még akkor is, ha elég hanyagul tudtam ebben az évben vezetni ezt a blogot.

Most már eljött az ünnepelés pihenés ideje - azért az alkotás nem lesz talonba téve, bár asszem csak a fotók gyűjtése erejéig lesz most is jelen a mindennapjaimban. Aztán januártól egy új év, új élet kezdődik, hátha sokkal többet fogok tudni alkotni - merthogy a remény hal meg utoljára, ahogy anyukám szokta mondani. :-)

Kívánom Nektek nagyon boldog karácsonyt, és teljesüljön minden vágyatok a következő évben, amit szeretnétek - de legalábbis legyen sokkal jobb, mint az idei, azt hiszem ez már elég. :-)

Szép ünnepeket, családi együttléteket kívánok!

Ovis karácsony

A héten megvolt az oviba a karácsonyi ünnepség is. :-)

Vikike csoportjában eredetileg úgy volt, hogy zárt lesz, azaz nem mehetnek szülők... aztán néhány szülő mégis ott volt, amit nem értek. Mint utóbb kiderült, azért nem akarták hogy legyenek szülők is, mert nem mindenki ért rá, és akiknek nem tudnak jönni a szülei, azok ne érezzék rosszul magukat. Aztán néhány szemfülesebb szülő mégis kiharcolta, hogy ott legyen. Ennek végülis az lett az eredménye, hogy így is sok-sok gyerek nem értette, hogy Neki miért nincs ott az anyukája, de így sok-sok szülő sem értette, hogy ha Ő akart és tudott volna, miért nem lehetett ott, szemben másokkal. :-(

Mivel én ott voltam az oviba - Angika csoportjában ugyanis nyitott volt a karácsony - gyakran átszaladtam Vikikéhez, és át is vittem többször Angiék csoportjába, hogy Ő is részesülhessen abból a hangulatból, ünneplésből.

Angikánál megint nagyon színvonalas volt minden, először a szülők mentek be, és vártuk a gyerekeket, akik kézen fogva jöttek be a csengőhangra. Olyan szépek voltak a kis ünneplős ruhájukba megilletődötten, ahogy a karácsonyfára és az alatta lévő ajándékokra rácsodálkoztak.

A fa és a sok-sok ajándék

Először azonban jött a műsor. :-) Szépen énekeltek, szerepeltek, olyan bájosak voltak. Aztán mindenki odavitte a családjának a kis ajándékát, egy Általuk készített kis angyalkát. (Úgy utálom, hogy olyan érzelgős vagyok, ilyenkor én már mindig bőgök...).

A csoport egy része műsor közben (Angika balra a legmagasabb...)

A műsor után kibonthatták az ajándékokat, és elkezdhettek a gyerekek is és a szülők is játszani. :-) Később aztán behozták a tortát is, amit ilyenkor szerveznek a csoportnak:

A torta (csak nem tudom miért forog el, mert vízszintes mikor még beillesztem...)

Ekkorra már átjött Viki is, Ő is benevezett a tortára - miután a csoportjából a dajkanéni azzal fogadott, hogy folyamatosan eszik, ugye nem lesz baj? Nem lett szerencsére.

A buli után hazahoztam mindkét lányt, itthon volt már az alvás, és a délutánt együtt töltöttük. Jó kis nap volt, örülök, hogy idén ott lehettünk (tavaly Angika pont beteg volt). Köszönjük a szervezést az óvó- és dajka néniknek!

Télapó itthon

Hozzánk is jött a télapó. Ahogy minden évben, most is úgy oldottuk meg, hogy minden szülő, testvér ideadta nekünk amit hozzá vitt a télapó, és a gyerekeknek küldte. :-) A mi feladatunk volt, hogy átadjuk a saját télapónknak, aki aztán bekészítette a lányoknak. :-)

Ehhez persze szép tiszta csizmára van ám szükség! Este neki is láttak, hogy letakarítsák:

Érdekes, ezt valahogy nem kellett kétszer kérni... :-P

Miután ragyogott minden csizma, kikerültek az ablakba. A gyerekek gyorsan rögtönöztek egy-egy rajzot is a Mikulás bácsinak, biztos ami biztos, le legyen kenyerezve... :-D

Mikulás bácsi, úgy tettük az ablakba, hogy kívülről is lásd, és tuti legyen miért bejönnöd - tuti marketing fogás - a piacgazdaság gyermekeitől...

Az elalvás nagyon nehezen ment. Mivel Angi délután már nem alszik, azért Ő egyszer csak elájult, Vikike még jó sokáig várta a télapót. :-) Volt vagy 11 óra, mire a télapónak esélye volt bemenni úgy, hogy észrevétlen maradjon. Közben rájöttünk, hogy olyan erős a fűtés (jó sokba fog ez még nekünk kerülni), hogy ha oda teszi Miki, akkor elolvadnak a csokik, ezért átrendezés történt a kisasztalra... kicsit aggódtam is, hogy vajon nem lesznek-e csalódottak, ha reggel felnéznek az ablakra és sehol semmi, mert máshol van... nem is értem, hogy gondoltam, hogy nem mennek csokiszagra... :-D

Éjjel Vikike nyugtalanul aludt, így nálunk kötött ki. Reggel egyszer csak hallom, hogy valaki motoszkál... Angika ott állt a a kis asztalnál és érdeklődő arccal vizsgálódótt (pont ráláttam az ágyból). Egyszer csak csöndben átoson, és sugdos: "Anya, itt volt a télapó, én már el is olvastam a levelét, és elvitte a rajzainkat". Azt hittem, hogy megeszem. :-D Annyira édes volt. Tényleg láttam, hogy kibontotta a borítékot (Halász Jutka koncertjegyek voltak benne), és nézegette nagy komolyan, mint egy felnőtt - ez volt az elolvasás. :-) Annak azért nagyon örültem, hogy a csizmák között a borítékot előbb elvette - és Ő a borítékból még nem pénzre, hanem levélre asszociál :-P -, minthogy nekiesett volna az első csokinak.

Erre persze Vikike is felébredt és szaladtak vizsgálódni. :-) Szépen sorban áthordtak mindent az ágyunkba, és behevertek közénk és a csokik közé. :-)

Még álmosan, de nagy izgalommal....

Tudom, hogy ezt már írtam, de muszáj újra: mikor "szingliként" éltem, már úgy utáltam az ünnepeket, csak egy felesleges nyűg volt. Mióta gyermekeim vannak, minden ünnepet egy csodának élek meg Rajtuk keresztül, az Ő örömüket, izgalmukat látva.

Nem tudom elégszer leírni és elmondani, mennyit jelent a gyerek - az életünk, a mindennapunk értelmei!

Köszi, hogy benéztél - gyere máskor is, igyekszem lassan naprakészre fejlődni és most már kicsit gyakrabban írni.

Télapó(k) itt volt(ak)

Kapcsolatba léptünk a mikulással... többször, több helyen. Majd megállapították a lányok, hogy bizony mikulás több is van. Na de akkor felmerült a kérdés, hogy most melyik is az igazi? Ez minden felbukkanásakor kellő töprengeni- és vitatkozni valót adott Nekik... nekünk meg mulatnivalót. :-)

Miki-randik képekben:

Először az uszodában bukkant fel a nagy piros... Vikike éppen köhögött, így Ő nem úszott, fentről a galériáról nézte a nővérét. Az  úszóknak is csak az óra végén sétált be. Megállt a medence szélénél, és a csipet-csapat a vízből énekelt, verselt:

Angika itt még viszonylag elöl állt (sárga sapkában), de már itt épp a hátrálás közben volt. Azon vigyorogtunk fentről, hogy az éneklés végére már egészen hátul volt. :-)

Dalolás után jöttek kifelé a medencéből, mert az órának is vége volt, és kifelé mindenki kapott egy kis cukorkát... iszonyú büszke voltam itt a gyerekre, mert nemcsak elvette a cukrot és továbbvonult, hanem megállt és kért a kishúgának is egyet! Pedig a közelben sem voltunk, hogy mi sugalljuk Neki, teljesen Magától jutott eszébe - büszke is voltam és boldog is: mert mindig próbáljuk úgy nevelni Őket, hogy egymásról soha ne feledkezzenek meg.(Az megint más kérdés, hogy a kishúga a folyosón már kettőt lenyúlt a télapótól, így végül Angi ehette meg azt is, amit Vikinek kért...)

Szeretnék kérni még egyet a kistestvéremnek, mert Ő most nem jöhetett le úszni, mert nagyon köhög...

Aztán legközelebb a Mikulás Kupán találkoztunk Mikivel, ahol mellékesen Angika aranyat nyert hátúszásból a saját korosztályában. :-)

Balról a harmadik Angi - iszonyú magas a többiekhez képest... itt kapták meg a mikulás kupás polót és a mikuláscsomagot. Ez még a verseny előtt volt.

Ezt csak azért, mert szeretem... olyan nagylányos, nem? Pedig még csak 5 éves... mire észbe kapok férjhez megy...

Nézd anya, érmet nyertem... :-) Nagyon örült Neki, pedig mikor meséltem előtte, hogy miről is szól a verseny, akkor félig sírva közölte, hogy "Ő nem érmet akar kapni, hanem inkább ajándékot... :-D" Itt valahogy mégis megérezte az érem eszmei értékét. Első nap el kellett vinni az oviba, és a kabátján is kívülre akasztotta, hogy mindenki lássa. :-D

Visszatérve a télapóra... legközelebb - leszámítva az ilyen-olyan boltokat és a tévét - itthon találkoztunk Vele... illetve nem találkoztunk, csak azzal, amit "művelt"... legközelebb erről is mesélek, de most rohannom kell.

Legyen szép napod, köszi, hogy benéztél.

A lányok szülinapja

Minden évben több körös szülinapozás folyik, és mivel a lányok szülinapja között jó egy hónap van, elhatároztuk, hogy most már összevonjuk, ahol csak lehet. Így hétvégén megtartottuk az összevont családi bulit. 10 felnőtt volt és 4 gyerek. Nagyon jó volt, a lányoknak is minden nagyon tetszett, és ez a lényeg. :-)

A tortákkal megint én próbálkoztam. Nem profik, de a miénk. :-) Belül fehércsokis krémmel töltött piskóta volt, kívül Vikikéén ebből a krémből színezett díszítés, Angikáén pedig pillecukorból csináltam a "marcipánt" (mert harmadannyiból jön ki...):

Vikike Micimackót kért

Angika rollerező Barbie-t kért... hát, erre nem mertem vállalkozni egyelőre, így most egy vár lett belőle. De ennek is örült. :-)

Kóstoljunk csak bele...

Hmmm.... finom

Legót is kaptak, egyből körbe is ülték

A legkisebb családtag. :-)

Utána a sógornőmék, Petráék itt aludtak nálunk a gyerekekkel. Szeretem ezeket az együtt töltött időket, nagyon jók a gyerekeknek is és nekünk is.

Ez egy jó kis hétvége volt. :-)

Köszi, hogy benéztél.