Elmaradások 1.

Nem is mentegetőzök már - magamnak sem -, megnézni a dátumot is fáj, hogy mióta nem írtam...

elég nehéz idők járnak most ránk, hónapok óta állunk a szakadék szélén, és még mindig nem tudjuk, hogy beleesünk-e, vagy vissza tudunk-e lépni. Bár néha már úgy érzem jobb lenne beleesni, akkor legalább már a bizonytalanság megszűnne... de persze ez csak feladós pillanatokban van, amik gyorsan el is múlnak általában, mert küzdős típusok vagyunk, és még mindig és minden helyzetben csakis a család egysége a fontos! Erre gondolva már nem is baj a baj. :-D

Elhatároztam, hogy ha egyesével is, de mutatom néhány nem megmutatott alkotásom, amiket jó rég csináltam már, de feltölteni még nem volt időm. Alkotni sem volt, de az már afféle lázadás volt részemről a mindennapi hajnalig tartó hajtás után, hogy csakazértis pihenjek most már, és alkossak.

Ez az album is így készült, egy lázadó napon, bár már jó régen:

Talán mindannyiunknak volt anno hasonló álmunk - hercegnőként élni egy gyönyörű kastélyban...

Egyik hétvégén elindultunk az állatkertben, de "megakadtunk" az előtte rendezett Bátor Tábor rendezvényen, és végül ott is ragadtunk. Volt olyan lehetőség is, hogy jelmezekbe lehetett öltözni. Angi felvette ezt a hercegnős ruhát, és teljesen odavolt (alig bírtam lekönyörögni róla fél óra után, hogy más gyerek is felvehesse). Vikikére minden nagy volt még :-) Végül ennél a Robin Hood jelmeznél maradtunk, mert ez még hagyján... 

Szerettem ezeket a fotókat, sokat agyaltam, hogy hogy szkreppeljem meg. Régen terveztem már egy hasonló kastélyos albumot, és most, amikor megint eszembe jutott, tudtam, hogy EZ AZ! Ez ide van kitalálva. Így most megvalósult. A vers/mese vagy mi meg már jött magától.

Kellékek: My Mind's Eye Wild asparagus készlet, kreatura chipboard-ok, varrás, SBK virágok

És ha már úgyis panasznapot tartok ma (na ebből azért nem lesz rendszer!): írni fogok a Jézuskának, hogy az idén semmi mást nem kérek, csak egy napot, amikor addig alszok, amíg csak bírok (mondjuk másnap estig...), és ha mégis felébrednék, akkor azt csinálok amit csak akarok - és ez még véletlenül sem munka, semmilyen munka!

A lányok szülinapja

Minden évben több körös szülinapozás folyik, és mivel a lányok szülinapja között jó egy hónap van, elhatároztuk, hogy most már összevonjuk, ahol csak lehet. Így hétvégén megtartottuk az összevont családi bulit. 10 felnőtt volt és 4 gyerek. Nagyon jó volt, a lányoknak is minden nagyon tetszett, és ez a lényeg. :-)

A tortákkal megint én próbálkoztam. Nem profik, de a miénk. :-) Belül fehércsokis krémmel töltött piskóta volt, kívül Vikikéén ebből a krémből színezett díszítés, Angikáén pedig pillecukorból csináltam a "marcipánt" (mert harmadannyiból jön ki...):

Vikike Micimackót kért

Angika rollerező Barbie-t kért... hát, erre nem mertem vállalkozni egyelőre, így most egy vár lett belőle. De ennek is örült. :-)

Kóstoljunk csak bele...

Hmmm.... finom

Legót is kaptak, egyből körbe is ülték

A legkisebb családtag. :-)

Utána a sógornőmék, Petráék itt aludtak nálunk a gyerekekkel. Szeretem ezeket az együtt töltött időket, nagyon jók a gyerekeknek is és nekünk is.

Ez egy jó kis hétvége volt. :-)

Köszi, hogy benéztél.

Megint néhány elmaradás

Ritka kreatív hétvége

Régen mondhattam már el ezt magamról, de ez a hétvégém kivételesen kreatív volt.

Először is pénteken elkészült a scrap.hu maratoni kihívására a második oldalam, amin filcet kellett használni. A filcvirágok Angi egyik pulcsijáról vannak, sajnos olyan pecsétes már, hogy egyszerűen nem tudom igazán kimosni (... és mióta vártam én már erre... :-P). Megjegyzem, van még hasonló ruhájuk - ezeket adom rájuk olyan helyekre, ahol pecséteket "remélek". :-P

Felhasználtam még fehér kartont (nem tudom a nevét, sbk.hu-ról van, tavalyi táborban is volt, domborított), bordó, fekete tintát, pecsétet, chipboard betűket, alakzatokat,, amiket akrilfestékkel festettem, szalagot,  tortapapírt, folyékony gyöngyöt (kedvenc sb kellékeim egyike).

Aztán szombaton reggel elmentünk anyuékámékhoz Sülysápra. Eredetileg úgy volt, hogy nem alszunk ott, de jól éreztük magunkat, így elmentünk a T...o-ba fogkefékért, és ott aludtunk. :-) Anyu is nagyon szeret alkotgatni (eleve varrónő), csak Ő inkább kézimunkák iránt érdeklődik. Most megfertőződtem egy kicsit... nagyon. :-)

Először is megtanultam az ún. frivolitást (nem kötés, nem horgolás, frivolitás!). Már láthattatok az oldalaimon hasonlót, de akkor anyukám csinálta! Most viszont íme az én első próbálkozásom... és nem az utolsó:

(És itt láthattatok már olyan oldalt, ahol ilyet használtam, csak ez már sokkal szebb, mert anyu műve volt.)

De amire a legbüszkébb vagyok! Meghorgoltam az első karácsonyi angyalkámat, amiből még sokat és sokfélét tervezek... bevallom őszintén, nagyon büszke vagyok rá, nem hittem volna, hogy én ilyet meg tudnék horgolni.Tavaly nekünk már ilyenekkel volt tele a karácsonyfánk, akkor még anyunak köszönhetően. Most már én is tudom, és ez nagyon jó érzés.

Legyen szép napod, köszönöm, hogy benéztél!

Elmaradt alkotások

Bár nem sokat alkotok mostanában, de ide még az a kevés se nagyon íródik fel magától... én meg csak most jutok ide, ez van. :-)

Először is volt asszem két hete a scrap.hu scrap-talija. Nyár előtt többször is kimaradt nekem, most már nagyon jó volt elmenni. A projekt Rika ötlete alapján speciális képeslap volt, amire nekem az ugrott be, hogy nemsokára lesz a lányok szülinapja - bár még kicsik, de ha meg tudom menteni, és elrakni Nekik, akkor felnőtt korukba milyen jó lenne elővenniük néha... el is határoztam, hogy minden évben fognak kapni egy hasonlót, így minden évben az is látszik, hogy abban a korukban hogy néztek éppen ki.

Vikike október 12-én lesz 3 éves, Neki ez készült:

Viki lap eleje

Viki lap belseje

 Angika pedig november 28-án lesz 5 éves, az ő lapja:

Angi lap eleje

Angi lap belseje

Aztán volt egy játék is. Adri indította szintén a scrap.hu-n. A lényege az volt, hogy minden játékostól begyűjtött egy-egy fotót/fotó sorozatot aztán kisorsolta, hogy ki kinek fog alkotni. Én Marcsi képeit kaptam. Hát, izé... napokig agyaltam, és volt pillanat, mikor úgy éreztem, hogy pont most ebben az alkotói válságomban nem tudom ezt megszkreppelni... ennyit nem gondolkodtam még oldalon. :-)

Aztán olvasgattam... mivel mindennel el vagyok maradva, így Veka cikkét is csak most...

Annak ellenére, hogy mindig úgy éreztem, hogy az Art stílus tőlem nagyon távol áll, mikor most olvastam ezt a cikket, hirtelen beugrott, hogy igen, ehhez a témához ez az, amit kerestem. Innentől minden ment magától... és pillanatok alatt készen lett. Az oldal egyébként egy geocaching játékról szól, ahol voltak Marcsiék. A játék lényege, hogy elindulnak egy útvonalon, időnként találnak egy egy ládát, abban vannak támpontok, koordináták, hogy merre kell tovább menniük, és végül megtalálják a főládát. Jó buli lehet. Az oldalon próbáltam szerepeltetni az állomásokat, a térképet, az útvonal rajzát, a malmot és szobrot, amit az állomásokon talált támpontok jeleznek, és a végcélnál levő tájképet, ami Marcsinak nagyon tetszett, ezért lefotózta.

A tájképes fotó Veka technikájával készült, ki lehet venni a térkép mögül, és a hátuljára lehet kommentezni. A többi fotót Scrap-kreatúrás filmszegélyes pecsét mögé tettem. Használtam még rengeteg féle pecsétet, chipboard-okat, repesztőlakkot, mist-eket, folyékony gyöngyöt, a ládák helyéhez megadott malom és szobor képét nyomtattam, mint ahogy a túra térképét is.

Most szeptembertől eljött végre az a pillanat, hogy Vikikét is elkezdtük úszni hordani. Bár Ő még nincs három, és elvileg nem mehetne, de mivel a magassága eléri a 98-as méretet, engedték próbaúszásra. Mivel ott megfelelt, már járhat Ő is. Annyira jó így menni, hogy nem kell  Apával kétfelé válni, hogy külön megoldjuk a lányok elosztását (egyik usziba, másik haza). Mivel Vikike soha nem volt olyan kis vizicsibe, mint Angi, fel voltam rá készülve, hogy Neki nem fog bejönni ez a sport. De nagyon ledöbbentünk - jó értelemben -, hogy mennyire élvezi és imádja. Már két hetet jártunk (heti két alkalom) azóta készülök megörökíteni.

És végül ma készült végre egy oldalam. A scrap.hu-n indult egy maratoni kihívás-sorozat. Az első kihívásra készítettem ezt az oldalt (a kihívás lényege egyféle színharmónia és egy szabadon választott vázlat volt, részletek a link alatt).

Még mindig nem érzem, hogy az art az én stílusom lenne... de úgy tűnik, ez is affelé ment el.

Az úgy kezdődött, hogy rosszul vágtam ki a képeket, nem hagytam fehér keretet. Mivel aláragasztani nem volt kedvem, viszont varrni annál inkább, mert a tábor óta nem varrtam, így inkább darabonként körbeszaladtam minden képen - de még így sem éreztem, hogy eléggé kiemelkedne a háttérből... na jó, akkor összekentem fehér akrilfestékkel alatta... és hát azt is jelölnöm kellett némelyik képen, hogy melyik Angi, és melyik Viki... és Veka söröskupakja is úgy illett ide... aztán ez lett belőle...

Uszilányok

Felhasználtam:

Papírok: g.c.d. studios Sunset Silhouette, Fancy Pants: Summer Soiree, Splat rain dots, AC betűchipboard-ok, akrilfestések, Veka söröskupakja, szalag (egy régi nyári készletből), milton

Komplementer színösszeállításban, és Sketchy Thursday vázlat alapján készült. 

Köszönöm, hogy benéztél, szép vasárnap estét. :-)

Budakeszi vadaspark

Mindenki beteg nálunk (nátha) lányok már kimenőben, mi most vagyunk Apával a csúcson. :-P Eredetileg úgy volt, hogy hétvégén megyünk anyukámhoz Sülysápra, de mivel Ő is nemrég gyógyult meg és nem akartuk visszafertőzni, lefújtuk. Nem is ütemeztünk semmit hétvégére, aztán tegnap a sógornőm kérdezte, hogy van-e tervünk mára. Mivel azt mondta nem zavarja, hogy náthások vagyunk, eljöttek hozzánk este a két gyerekkel Kikivel és Zitussal. Mondanom sem kell, a négy gyerek elemében volt... :-)

Íme egy fotó, hogy milyen az, amikor négy gyerek pancsizik együtt (balról jobbra 1,5; 3; 4,5; 5 évesek):

A gyerekeknek ezek az együttlétek hihetetlen nagy élményt jelentenek. Nekünk felnőtteknek kicsit fárasztó, mert ha így összejönnek, akkor ötször elevenebbek, mint amúgy - és fegyelmezni sem egyszerű Őket, mert már nagyon megy a bandázás. De én még emlékszem, hogy mennyire nagy dolgok voltak ezek az unokatesós együttlétek. Ezért nagyon örülök, hogy ilyen közel vannak egymáshoz korban a gyerekek, és egyre többször oldjuk meg, hogy összejövünk a sógornőmékkel 1-2 napra. Mi is jól elvagyunk, és a gyerekeknek is nagyon jó... altató pedig nem kell ezek után a napok után... :-P

Az összeruccanás célja az volt, hogy ma elmenjünk a BNV-n lévő Kölyökparkba vagy mibe. Aztán ezt leszavaztuk, mondván biztos sokan lesznek, akkor legyen megint Elevenpark, mint múlt héten... össze is cuccoltunk nagy nehezen, leindultunk... aztán a ház előtt megint átszerveztük: annyira szép volt ugyanis az idő, hogy úgy döntöttünk, ezt inkább kihasználjuk és szabadtéri program legyen. Így mentünk végül a Budakeszi vadasparkba. Jó volt, bár jól elfáradtunk (mi, felnőttek, merthogy a lányok még hazaérve is tudtak bomlani, sőt bukfenceztek egész este...):

Ez a hétvége is jó eseménydúsra sikerült... de így szeretjük. :-)